Így a nyári nagymelegben kikapcsolódás végett, egy sörrel (vagy málnaszörppel) a kézben tessék megnézni Hermán Árpád kisfilmjeit. Az alkotóról sokat nem tudok, annyit csak, hogy valami köze lehet a MOME-höz és jó kis animációi vannak.
Elsőnek a Büdöske címűt, voálá:
Majd Fekete cím alatt Fekete László Dacia borogatása: :))
És végül a gyurmakedvelőknek, Eidüllion:
Jó nyaralást! 🙂
Így év végén megsokasodnak a fogadkozások, ígérgetések, óhajok a jövő évre. Minden szinten szinte minden. Én mit ígérjek? Jobb semmit, mert az be is lehet tartani. Óhajom pedig rengeteg… a lényeg, hogy legyen boldogabb az elkövetkező esztendő.
Politika: Európai képviseletünk dolgozzon összefogva, eredményesen az erdélyi (és nemcsak) magyarságért. Vásárhely váltson végre hozzáértő (magyar) polgármesterre. Kábé egyelőre ennyi ezen a téren…
Sport: A CFR bajnoki címe mellé jól fogna, ha a Fradi helyzete rendeződne. A BC Mures kerüljön végre playoff-ba, pídiumközelbe… (ébredjen fel tetszhalálából a marosvásárhelyi sport!) Az Európa-bajnokságon lássunk igazi focit… stb.
Zene: Jöjjön már el a Félszigetre, az akit én is akarok… 😀
Film: Méééégtöbb filmet!!!
Egyéb: Jobbat…
B. Ú. É. K.!!!
Mit ér a Karácsony fenyő nélkül? Gondolom az olvasók nagy részének semmit. Annyira hozzátartozik ünnepkörünkhöz, hogy el sem tudnánk képzelni tűlevelűek nélkül a Szentestét. A gyerekkori angyalvárás szerves részét képezte. Lélegzetvisszafojtva vártuk, hogy kigyúljanak a fények és megszólaljon a csengő… Mennyből az angyal… Pásztorok, pásztorok örvendeznek… És így sorban következtek az énekek. Majd a karácsonyi történet, ima, újabb énekek. És az ajándékok… Közben végig a fenyőt csodáltuk.
A fenyőállítás már az ősi germánoknál is jelen volt, és mai polgárosult formájában igazán csak a 20. században honosították meg tájainkon. Annak is csak a második felében lett általánosan (falun és városon, templomban és otthon) elterjedt. Olyannyira, hogy már december első heteiben ellepik az árusok a piacokat és a környező utcákat a frissen vágott fenyőkkel. Kicsi vagy nagy, ezüstös vagy mélyzöld, lényegtelen. Csak a havasok (vagy a faiskola) illata érződjön. Ilyenkor jó arra sétálni, csak ki ne szúrják a szemed egy fával! (Majdnem megtörtént. Utána már máshol sétáltam.) És mit meg nem tesz az ember egy fáért? Már nem csak a Kárpátok büszke fenyőit árusítják, a boltokban ott virítanak külföldön tenyésztettek is. Felvetődik az a kérdés is, hogy a nagy globálisfelmelegedés-cécó közepette nem tanácsos-e inkább cserepes fákat venni/bérelni? Azokat díszíteni? Mellette szóló érv, hogy minden bizonnyal kitart jövőre is és jövő utánra is. Azt hiszem az idei szlovéniai fenyő lesz az utolsó kivágott, élettelen fa nálunk (sajnos nem én vettem, nem szólhattam bele, hogy cserepes legyen). Jövőre csak cserepes! Vagy alternatívaként különböző fölös anyagokból készült fenyőformájú alkotások is jól mutatnak. Már láttam ilyeneket lécekből, drótból, és nagyon försztklássz!
A díszek. Hát igen! Az előbb említett alkotások már magukban is dekoratívak, nem is kell díszíteni. De mi legyen a hagyományos fenyővel, hisz a kínálat lassan beborítja az embert? Szerintem bármivel díszítünk, a gyertya nem szabad elmaradjon. Szép is, hangulatos is (és jelzi a fa száradását, ha begyújtja azt, hehe). A többi jön majd magától, legyen az szalag, gömb vagy éppen cukor. Csak legyen arányos és ízléses. Dehát ízlések és pofonok…
Mi is a mondanivalója ennek a bejegyzésnek? Talán annyi, hogy szép a fenyő, ápoljuk a hagyományát, újítsunk is, de a Karácsony több ennél. Ha nincs karácsonyfánk, akkor is lehet szép és meghitt ünnepünk! (Ne a külsőségek határozzák meg az ünnepet.) Legyen így…
Békés, áldott Karácsonyt mindenkinek!
Előszöris: más lett volna téma, de gondatlanságból elúszott az egész. Fene a fejemet! Újra kell írjam. Vagy nem is írom. Meglátom.
Helyette, amit legújabbat találtam…
Ödön és Berci igazsága a bulvárlapokról:
Ferdenagy jelenet:
Jó szórakozást!
Nem dobták nekem a labdát (vagyis nem tudok róla), és nem is dobom tovább. Csak úgy. És inkább arról, hogy miért nem. Attól most tekintsünk el, hogy már a puszta létét sem viselem valami jól 😛 … Igyekszem csak hetet írni (jajj de nehéz!), sorrend lényegtelen.
Egy. Nem elég, hogy rohamosan nő a gépkocsik száma és mindenikben csak egy személy ül (nehogy már megosztaná, és ezáltal is környezetbarátabb lenne!), de a legdögösebb autókból ordít a mánélé. Én miért kell hallgassam?
Kettő. A fene megeszi, hogy a sporthírek több mint fele bulvár. Ki kivel, kinek mennyi, ki hogyan, miért, mennyiért. Néha látunk egy-két gólt is. Persze mindez foci. Ha igazán jó napod van, akkor esetleg beszámolnak más sportágakról. Ha nem, akkor egész nap nézheted a bekáli-féle bohócokat.
Három. A politikusok ingázásai. Ma demokrata, holnap nagyromániás, holnapután liberális. Ahogy fúj a krivöc. (Az eremdéesznek legalább ezért egy plusszpont jár, mivel ők nem vesznek ebben részt. Bár érdekes lenne, ha egy ex-nagyromániás kérné felvételét a zudémérébe 🙂 )
Négy. Lépten nyomon építkezésekbe botlik az ember. Olyan helyeken is, ahol nem kéne, hiszen megbontják a táj vagy utca arculatát. Semmi stílus, semmi jóízlés.
Öt. Esős, havas időben nem lehet elkerülni, hogy a nagyvárosok utcáin (!) az ember ne legyen sáros. Legszarabb Legrosszabb, hogy a frissen piskótakövezett járdán is négyzetméteres pocsolyák tátonganak. Faluról nem beszélek, mert az ott természetes. 😉
Hat. Miért nem lehet egy út feltúrásakor egyszerre kicserélni a telefon-, víz- és gázvezetéket? Miért kell megvárni, hogy leaszfaltozzák és utána megint felszedni a burkolatot? Besenyő Pista bácsi: Noooormááális???
Hét. Nem lehet úgy kocsmázni, kávézni, bulizni, hogy ne fulladjon meg a nemdohányos. Bár az únió lehet, hogy megoldja ezt a kérdést, de jelenleg a fene megeszi.
Röviden és jelenleg ennyi. Olvasó! Írd a kommentbe, hogy te miért nem szereted? A felsoroltak kit zavarnak még? Csak tessék, bátran!
Hogy minek a fenének regisztráltattam ide is??? 