Ma (márc. 30.) Ismerős Arcok koncert volt a kolozsvári Unitárius Kollégium udvarán. Nem volt nagy tolongás, de nagyon jól szórakoztunk. Elhangzottak a jól ismert számok (az Építsünk hidat nem, sajnos) és egy friss szerzemény első előadásának is örvendhettünk. Ezzel a dallal kívánt a zenekar tisztelegni az erdélyi közönség előtt. Mint mondottam nagyszerű volt, várunk vissza Erdélybe!
Végül egyik kedvenc dalom szövege:
Lehetnénk mind (Nyerges)
Erdélybe akarok menni, a testvéreinkkel lenni
Ahhoz a folyton leomló várhoz, amit egy asszony halála átkoz
A vágy akkor talált rám, mikor a legjobban kellett,
Mikor már idegenként ültem a barátaim mellett
És most nem az a kérdés, hogy menjünk-e, hanem hogy mikor indulunk
Erdélybe.
Erdélybe akarok menni, a szilvafák alá ülni
Elveszni a zenében, ahogy a hegedű sír a szélben
A közöny börtönéből a szabadulásodat várom
S az már itt van a levegőben, olyan közel, hogy szinte látom
És most nem az a kérdés, hogy menjünk-e, hanem hogy mikor indulunk.
Erdélyben – tudod mindenem átalakul
Erdélyben – még a régi is teljesen új
Erdélyben – ha feszül az íjon a húr
Csillagos éjen most is Csaba királyfi az úr
Erdélyben – lassabban jár az idő
Erdélyben – a magyar szó drágakő
Erdélyben – ott van igazán értelme
A kérdésnek: miért is maradjunk életben.
Trianonba akarok menni, a dolgokat a helyükre tenni,
Hogy lehessünk Nagyszalontán, családi körben eztán.
Hisz, amiről nem mondunk le, az mindig a miénk marad:
Kolozsvár, Pozsony, Zenta, Munkács, Udvarhely, Arad
Mert hát, MAGYAROK LEHETÜNK EGYENKÉNT,
DE LEHETNÉNK EGYEK MIND,
MAGYARKÉNT!
Hogy minek a fenének regisztráltattam ide is??? 